Ne fogjon senki ködevően
a húrok pengetésihez!
Nagyot csalódik a világban,
aki most énekelni kezd.
Ha nem tudsz mást, mint összeütni
fülrecsegtető rímeket,
nincs rád szükségük hű agyaknak,
zárd el számítógépedet!

Aluljárókban rettegünk, mint
éjjel jó polgár, aki fut,
s egy hajléktalannak a lépcsőn
két tízest markába nyomunk.
A mai időkben isten
pénztelen lángésszé teszi
a költőket: ők a  modernek
s bankok alávetettjei.

Kolduljon hát mind, aki költő,
másként nincs támogatás!
Nem profi, aki azt hiszi, hogy
ingyen cikk a költői láz,
menthetetlen, ki álfölényből
vagy merő ökörség okán
nem tudja még, hogy ahol ő ír,
nem Svédország, nem Kánaán!

Vannak üres fejek, akiknek
a krimiírás pénzfolyam,
amellyel egy-egy kiadónak
páncélszekrénye tele van.
Hülyítés, ilyen könyv hülyítés,
mégis milliók hiszik el,
kiknek elméjében a szellem
lüktetésére nincs ma hely.

Ha majd Ady,Weöres, Pilinszky
újra olvasókra talál,
ha majd a költészet a nézők
különbjeit elvonja már
a tévéktől: vér mosta filmek
eltűnnek igéink mögött,
akkor mondhatjuk, nézd, Petőfi,
elkergettük az ördögöt!

De addig? Addig tudni mindent
s nagy versekkel őrizni kell,
ami most még húsvéti lelkek
kis kertjeiben bújik el,
és egyszer majd a makkrügyekből
kisarjad az égboltnyi fa,
mert őrjönghet urunk, az undor,
a szépségnek van igaza.