Trianon és a magyar felsőoktatás V.

A korabeli statisztikai felmérések, valamint a debreceni joghallgatók által a beiratkozások alkalmával, a származási ívek kitöltésekor megadott adatok vizsgálata megmutatta az egyetem, a társadalom és a minisztérium közös erőfeszítésének az eredményét. Ebből levonható az a következtetés, hogy annak ellenére, hogy a különböző internátusok és kollégiumok a szülői ház szerepével nem vetekedhettek, elévülhetetlen érdemeik voltak a távolról érkező, szegény sorsú és megfelelő tanulmányi előmenetelt felmutató egyetemi ifjúság elhelyezésében.”
(Király Sándor)
„[…] alapvetően megalapozatlannak és tévesnek bizonyulnak mindazok a korabeli cikkek és az utókor történeti munkáiban is általánosan elterjedt nézetek, amelyek (figyelmen kívül hagyva a hallgatók által személyesen kitöltött és fennmaradt levéltári dokumentumokból kigyűjthető tényadatokat) az 1920-as évek hazai felsőoktatási felvételi gyakorlatát a numerus clausus-törvény alapján próbálják bemutatni. Ezek a történészek és a mögöttük álló körök bármennyi újabb és újabb tanulmányt és önálló kötetet jelentetnek is meg a törvény parlamenti vitájáról, a korabeli jobboldali politikusoknak és közéleti szervezeteknek a hazai zsidóság háttérbe szorítására irányuló politikai törekvéseiről, az egyetemi felvételi eljárás során elutasított ifjak felekezeti megoszlásáról és izraelita ifjak valóban sajnálatos személyes megpróbáltatásairól, mindezt hiába teszik.”
(Vajda Tamás)